Hogyan támogathatom meg a gyermekem egészséges gyermekkorát? - tippek szülőknek művészetterápiás szemléletben

"Minden gyermek művész addig a pontig, amíg azt nem mondja valaki nekik, hogy nem művész" (John Lennon)

A legtöbb szülő szeretné ha a gyermekének csodálatos gyermekkora lenne és olyan tervekkel kezd bele a gyermekvállalásba, hogy ő bizony mindent meg fog tenni azért, hogy valóban egy biztonságos és szeretettel teli gyermekkort adjon csemetéjének. Azonban a nevelés, a szülői feladatok, a generációs történések és az egyéb felnőttkori harcok az életben sokszor megnehezítik ezt a folyamatot és észrevétlenül kúszik be sokak életébe egyre több probléma, ilyen-olyan visszajelzés, családi történés, ami miatt még több kétségük lesz saját magukban, abban, hogy valóban jól csinálják-e. Gondoljunk csak egy átlagos dackorszakra vagy valamilyen fejlődés-lélektani ugrás miatti változásra, vagy nagyobb traumákra, mint pl. válás, költözés. Ilyenkor a legtöbben megkérdőjelezik, hogy vajon jól csinálják-e, s a tervük mennyire fog megvalósulni, vajon mennyire vannak meg hozzá az eszközeik. Időközben előfordulhat, hogy megijednek attól, hogy a terveik egyáltalán nem könnyen megvalósíthatók, a szülővé válás útja nem is annyira egyszerű.

Az is megfigyelhető, hogy sok szülő tudatosan vagy tudattalanul próbálja megvédeni gyermekét azoktól a kudarcoktól, fájdalmaktól, nehézségektől, amin tulajdonképpen ő ment keresztül gyermekként, az ő gyermekkorához tartozik és valójában azon túl, hogy ő a gyermeke szülője, annak a gyermeknek nincs kapcsolata azokkal a történésekkel. A szülők ilyenkor elkezdhetik a gyermeken keresztül a saját traumáikat feldolgozni, amire érthető módon a gyermek furcsán reagál. Hiszen nem neki volt sérelme a dadus nénivel, akkor miért őt védik meg már előre, vagy éppen az általános iskolai matektanár sem őt utálta, hanem valamelyik ősét. S míg a szülő ezekkel foglalatoskodik, neki lehet, hogy sokkal inkább okoz nehézséget valami teljesen más vagy éppen az, hogy a szülei ezzel harcolnak, éppen "megvédik", mint a matektanárral való kapcsolódás. (Erről részletesebben: Az én traumám az ő traumája? - szülők és az önismereti munka c. cikkben).

Miért olyan hatékony a művészetterápia és a szemlélete a gyermeknevelésben?

A kreatív kifejezési lehetőségeknek gyógyító erejük van és  lehetőséget adnak a léleknek, hogy lélegezzenek. És amikor a lélek valóban levegőhöz jut, egyre inkább leveti magáról a rászabott szerepeket és egyre inkább képes lesz megmutatni a valódi lelki hangját és annak megfelelően alakítani az életét, munkáját, szerepeit - persze csak ha ehhez valóban kap egy támogató szülői hátteret a gyermek és valóban figyelnek arra, mire vágyik ő - és félre tudja tenni azt, hogy milyen gyerekre vágyik a szülő.  

Szülőként, felnőttként lehetőségünk van arra, hogy segítsük a gyermekeket abban, hogy megélhessék a kreativitásukat a mindennapjaikban olyan eszközökkel, amelyek a személyiségükhöz leginkább rezonálnak. Legyen az tánc, éneklés, rajzolás, festés, sütés vagy barkácsolás... Teremtsünk számukra ehhez egy biztonságos teret, ahol próbálgathatják kreatív énjüket.

Miért is fontos ez? A művészet, az alkotói tevékenységek az egészséges gyermekkori fejlődéshez járulnak hozzá, illetve többek között:

• erősítik az agyi idegi kapcsolódásokat

• segítik a nagymozgások és finom mozgások fejlődését

• fejlesztik az eltérő gondolkozást és kreativitást

• elősegítik a döntéshozó képességek fejlődését

• javítják a nyelvi fejlődést, a mindfulness képességeket, és a reflekciókat

A társadalmaknak innovatív gondolkozókra van szükségük, amihez a kreativitás fejlesztésével járulhatunk hozzá szülőként vagy pedagógusként, terapeutaként.

Sokszor felmerül a kérdés a szülőkonzultációkon: Hogyan teremtsek biztonságos teret a gyermeknek az alkotásokhoz? Alapvetően egyszerűen adjunk időt és teret, kapcsolódjunk, figyeljünk és természetesen legyenek elérhető eszközök (hely ahol szabadon "koszolhat", stb).  Továbbá kommunikációs trükkökkel is inspirálhatjuk az alkotási vágyát gyermekünknek. Egy fontos szempont ilyenkor, hogy kerüljük a minősítést pl. szép, ügyes, csúnya, nem jó, ne így csináld, máshogy csináld, rajzolj kéményt is, stb. Ezeket hagyjuk meg az iskoláknak, fejlesztő pedagógusoknak, amikor készségfejlesztés a cél. Ha azt szeretnénk, hogy az érzelmei, lelki történései, fájdalmai, pszichés tartalmai kerüljenek ki belőle illetve feldolgozásra, akkor egyszerűen hagyjuk hagy csinálja úgy, ahogy neki abban a pillanatban tetszik. Bátoríthatjuk akár azzal, hogy mintát mutatunk: én is csak úgy festegetek, ahogy jól esik. Leíró szavakkal: látom pirosat is választottál és már van kék is benne..Kérdésekkel: Van kedved mesélni róla? Van kedved címet adni neki? Milyen címet adnál neki? Milyen volt ezt most elkészíteni? És az ott jobb oldalt..? Visszajelzésekkel: Öröm nézni, ahogy dolgozol. Köszönöm, ha mesélsz róla, jó érzés meghallgatni téged. Hálás vagyok, hogy elmondtad ezeket. Stb.

A biztonságos tér tehát azt jeleni ebben a szemléletben, hogy úgy jó minden, legalább ebben az alkotói időben, ahogyan csinálja, ahogy jól érzi magát, ahogy tetszik neki, s ezzel azt üzenjük neki: úgy vagy jó, ahogy vagy! Úgy szeretlek, ahogy vagy, bármi történjék is! Ezek az üzenetek pedig nagyon fontosak és a gyerekek nagyon hálásak tudnak lenni az elfogadásért. 

Azonban ne feledjük, a gyerekek radarjai tökéletesen működnek, így ha valamit máshogy mondunk, mint ahogy érezzük, gondoljuk, átverve érezhetik magukat és csalódhatnak abban, megbízhatnak-e bennünk. Az első lépés emiatt mindenképpen az, hogy magunkban is tisztázzuk, minden művészet akkor és ott úgy jó, ahogy van. Lehet, hogy gyermekünk eleinte csak a dühét adja ki vagy a szorongását oldja vagy csak egy sok (akár pozitív) változást hozó nap nehézségeit, a lényeg, hogy kitehesse valamilyen formában magából és ehhez az alkotás mindig segítség lehet.

Ha tartósan szorongást keltő a gyermekének viselkedése, alkotásai vagy valami olyan minta jelenik meg az alkotásokban, ami a szülőkben, felnőttben kételkedést okoz, akkor érdemes szakemberrel beszélni.